Bundás kenyér

2008 április 24. | Szerző: Futóbéka |

 

 

Mint minden rendes családfő, ma is haza megyek munka után egyből. Egy kicsit még jobban is sietek talán, hiszen imádott feleségem, még reggel meg ígérte, hogy vacsorára az egyik kedvencemet, a bundás kenyeret készíti el. Délután már nem is mertem enni, hogy legyen elég hely a gyomromban, kívántam az ételt, már-már rettegtem attól, nehogy valami közbe jöjjön. Mondjuk, amikor éppen kilépnék az irodából, főnököm utánam szól, Zolikám, kérlek vidd már el ezt az anyagot a Vojacsek úrnak, meg ígértem neki, hogy még ma megkapja. Vagy esetleg, ma derül ki, hogy az összes tyúk fertőzött lett valami bolond kórtól és nem lehet tojást kapni országszerte.

Haza érek, jó jelként hallom, nejem a konyhából üdvözöl, fiam a megszokott helyén a számítógép előtt ül épp csak annyira áll fel, hogy ölelésemet elfogadja. Egyszer láttam már olvasni is, és annyira megörültem neki, hogy lefotóztam a telefonommal. Asszonykámhoz fordulok, bizakodom, hogy azt készíti, amit reggel beígért, és amire oly mohón vágyom. Éhes vagy? – kérdezi. Iszonyúan – felelem, és közben ádámcsutkám felcsapja az államat. “Vedd le a nadrágod és csukd be az ajtót„ mondja. Szemem előre ugrik, nem pislogok, fejem egy kicsit előre mozdul, számat tátom. Nem tudom jól értettem e amit kedvesem mondott, de ha igen, akkor duplán megérte a húsz évet leélni együtt. Ezt az óriási változást! Eddig csak este, meg hát a gyerek előtt ugye még sem kéne, és milyen irányító lett a drága. WOAU Baby!!! Vágycentrumom szép lassan eggyel lejjebb költözik, már nem a táplálkozást érzem létfontosságúnak. Testtartásom megváltozik, már van mimikám, a szemem kacéran mosolyog. Aztán eszembe jut, hát, hogy a gyerek még mindig itt van, – igaz idén lesz 18 éves, 185 cm és 95 kg, borostás arc, tüskés haj és reszelős bariton. A kép már elém is villan, miként az ajtó előtt áll és beszól. Fater!! Hívjak orvost? Olyan hülyén veszed a levegőt! Én meg válaszolok esetleg? Nem csillagom semmi gond, csak az a kurva cigaretta. Nem. Ez így most sem fog menni. Küldjük inkább le valamiért, mondjuk egy órára. Én már azért óvatosan bánnék a derekammal, nem kapkodnék annyira.

Mindez két perc alatt fut át rajtam, az én kedvesem szinte olvas a gondolataimban, már a hasát fogja úgy nevet, mert ismer,s közben rájött a kérése félreérthető és a fele lemaradt. „Vedd le a nadrágodat az ajtóról és csukd be, mert bemegy az olajszag.” Most már én is nevetek, tán egy kicsit meg is könnyebbülök, mert hát lássuk be hiába a fiatalos lendület, ez a légyott a jelen helyzetben nem kivitelezhető.  Így hát leveszem a száradó nadrágomat, becsukom az ajtót, főzök egy jó citromos teát, és megterítek, míg sül a kenyér…